Lassan sűrűbben látogatnak hozzánk a kategória képviselői teszt célokra, mint a sztenderd városi kínálat darabjai. Legutóbb másfél éve, a City 75 kis testvére került kipróbálásra a BKV által, de azelőtt is járt már Budapest utcáin a német gyártó palettájáról egy háromtengelyes mini.

Ezúttal a vadonatúj, 2019-es, ráncfelvarrott kiadás forog a BKV-nál. A vadonatúj jelző pedig szó szerint értendő; nálunk kezdte ugyanis európai tesztkörútját ez a példány, szinte nulla kilométerrel. 

A kijelzővezérlőt is sikerült felprogramozni (nem, nem vág az alján, csak alacsony szögből készültek a képek)

A busz tesztelése 2019 július 12 és augusztus 3.-a között zajlik, az Óbudai Divíziónál tárolják, és az alábbi vonalakra van beütemezve:

• 2019.07.12 - 16: 115
• 2019.07.17 - 21: 16
• 2019.07.22 - 25: 237
• 2019.07.26 - 30: 219
• 2019.07.31 - 08.03: 27

Részletes menetrendi idők, illetve egyéb információk megtalálhatók a BKV oldalán.

Próba

Külsőleg jót tett a busznak a homlokfal átrajzolása, bár az előző generációknál sem volt komoly probléma ennek megjelenésével. A frontkijelző nem töri meg a szélvédő vonalát, mint a kis tesó City 45-nél, ami nem csak a kinézeten, de valószínűleg a fogyasztáson is segít. Kissé csalódást okoz viszont a hátfal, amihez nem nagyon nyúltak a tervezők az előző generációhoz képest, így az leginkább a lassan kifutó Citaro C2-re hajaz. Az utascserét elől két-, hátul egyszárnyú elektromos lengőajtó biztosítja.

Az utastérben továbbvitték az előbb említett C2 vonalat, a leszállásjelzőgombok, a tető és a beltér világítás, valamint a sofőr mögötti elválasztón a kis pöttyös dekor is erről árulkodik. Elől a "tánctéren" mindkét oldalt lehajtható ülések találhatók, valamint az egyetlen kerekesszék rögzítési hely. Az ajtótlan oldalon itt egyébként két rögzítősín fut végig a padlón, ahová (a lehajthatók kiszerelése után) további kettős üléssorok szerelhetők be.

Kilátás leghátulról

Két kisebb lépcsőfokot megmászva balra egy-egy, jobbra egy páros, majd mögötte négyes üléskiosztással szerelték a buszt, leghátul az ajtó mögött pedig még egy négyes sor fért el. A belső eldolgozásokra nem lehet panasz, az illesztések, kapaszkodó bekötések is mind igényesek és precízek, bár ez nem meglepő, tudvalevő a típus a dortmundi MB üzemben készül.

A vezetőtér igen modern és kényelmes benyomást kelt, az érintőképernyős központi egység a navigáció mellett a tolatókamera képének megjelenítését szolgálja.

A hátsó tengely egy új fejlesztés, 5 tonna teherbíró képességgel, levegős felfüggesztéssel. Ennek köszönhetően búcsút inthetünk a korábbi hasonló minibuszoknál jellemző teherautós "pattogásnak". Szintezni is lehet a járművet, bár csak álló helyzetben; mozgáskorlátozott utas esetén azért kellemesebb így a fel-le gördülés a kézi rámpán.

Az aznapi sofőr elmondása szerint szinte teljesen személyautó módjára viselkedik a jármű, nagyon kezes és dinamikus. A hajtásláncot is sikerült kítűnően hangolnia a Németeknek, az automata sebváltó fokozatkapcsolásait alig lehetett megérezni, és a retarder is kényelmesen lassította a minibuszt.

Összegzés

A Sprinter City 75 joggal nyerte el a 2019-es Év Minibusza díjat; kategóriáján belül a modern kor igényeit kielégítő, jól összerakott, kényelmes és szép kisbusz, nehéz róla rosszat mondani. A BKV járműtesztjei szempontjából nézve jelzésértékű az újabb minibusz, mivel már igencsak időszerű lenne a Renault Masterek kiváltása. Hogy ezzel a típussal fog-e ez megtörténni, az igen jó kérdés. Figyelembe véve, hogy méretét, felszereltségét (és árát is) tekintve egy felsőbb kategóriában foglal helyet a jármű, mint a Masterek, meglepődnénk rajta. Másfelől viszont, az elmúlt években az ITK-Mercedes "barátság" egyre több háromágú-csillagos beszerzését hozta el országszerte...